2010. december 20., hétfő

Mindennapi tüntetésünk, óh…

A kemény mag megint ott volt. Meg a Laluk-Bajor házaspár (Budapest) a húszegynéhány éves fiúkkal. Meg a Lengyel Juli az ötkerből, és reklamálta, hogy ő miért nem lehet tag. Megállapodtunk, hogy őt is felveszem a levlistára.
Bár nem volt nagy a részvétel – jó, ha ezren lehettünk, de viszonylag sok fiatal jött el. Persze, ők szervezték, büszkén vallották, hogy ez egy igazi civil kezdeményezés, semmilyen párt szónokát nem fogadták, semmilyen páralakulat segítségét nem kérték és részvételét nem biztosították. A civilek erejét, szerveződését akarták demonstrálni. És örültek, hogy a hideg ellenére ennyien eljöttek. Leszünk még többen is – üzenték.
A Lengyel Julival azon sopánkodtunk, hogy kevesen vagyunk. Juli szerint sokan félnek. Félnek attól, hogy ha egy televíziós felvételen, egy fotón feltűnik az arcuk, másnap kirúgják őket az állásukból.
Atyaúrísten! Már itt tartunk?  Nem hiszem el! Ez a legrosszabb rákosista időkre emlékeztető reflex. Így beleívódott már a zsigereinkbe? A mi korosztályunk zsigereibe? Összesen ennyi tapasztalat maradt az elmúlt időszakból?  Vagy ez csak egy rossz kifogás, hogy miért nem megyünk el tüntetni – azon kívül, hogy hideg van, hogy készülni kell az ünnepre, hogy későn van, hogy korán van, hogy van elég bajom…  ÉN EZT NEM HISZEM EL!!!
Könnyű neked, mondja Juli, te független vagy.  Lehet. De én is félthetném a ügyfél kapcsolataimat. A közalkalmazott életem párját. És még sorolhatnám. De én leszek az első, aki, ha megtud egy esetet, hogy valakit – kicsit is bizonyítható módon – azért rúgtak ki az állásából, mert részt vett egy demonstráción, akkor törvényért kiált. Minden tőlem telhető szolidáris támogatást megadok az illetőnek és családjának, és világbotrányt csinálok. Egyedül nem fogok sokra menni. De remélem, sokan leszünk.
Ki tart velem?

2010. december 13., hétfő

A mai tüntetésekről

2010. december 12.


Sűtő Dezsővel – kemény magként – már 12 körül a Kossuth téren képviselhettük volna a Charta Pest megyei csoportját, ha lett volna ott politikai rendezvény. Gyanús volt, hogy egy árva rendőr sem látszott a környéken, nem hogy valamire való rendezvény előkészületei, de ezt a cudar időre fogtuk. Tettünk egy kört, de attól semmi sem lett jobb.
Mire áttettük a székhelyünket a Hősök terére, már kicsit biztatóbb volt az idő, bár sötét felhők gyülekeztek. A tüntetők csak lassan érkeztek, meghúzódhattak valahol szélárnyékban, de a kezdésre összejött vagy kétezer ember, meglehetősen harcos hangulatban. A szervezők végre olyan hangosításról gondoskodtak, amely az utca forgalmának zaját és a süvítő szelet is túlharsogta, így jól lehetett érteni a szónokokat.
És azok jól beszéltek, fiatalok voltak és hitelesek. Volt közöttük, aki megvallotta, hogy már harmadszorra szavazott a FIDESZ-re, de nem erre a politikára, kemény szavakkal bírálta Orbánt és tetteit (köpönyegforgató?). Kicsit hosszú volt a mondandója, de őszinte, szellemes, párszor tapsot is kapott. Volt, aki a jogi fellépés lehetőségét elemezte. Másik előadó – szentendrei barátunk – frissen alakított érdekképviseleti szervezete nevében próbaperek indítását ígérte, meg alkotmánybírósági beadványok sorozatát. Elhangzott a mai napra aktualizált 12 pont – nagy sikert arattak a követelések. Végül két fiatal hölgy okosan érvelve vallott arról, hogy miért marad a magánnyugdíjpénztár tagja.
A szervezők az „Orbán takarodj!” skandálókat lecsendesítették, viszont a végén harcosan és karcosan elénekeltük a Szózatot. Néhány képet a tüntetésről itt nézhettek meg.

2010. december 11., szombat

Göröngyök az úton

Az ember nem hisz a szemének, fülének. Esztergomról beszélek (saját fotóval). Jó pár lakos (10? 100? 1000?) naponta tanúja annak, hiszen látja a kivetítőn, hogy az együttműködést hirdető párt, hogyan csinál (mit is?) a szájából, és ezzel hogyan akadályozza SAJÁT városa működését - beleértve a közvilágítást. Én pedig egyszerűen nem értem! Hogy hogy nem rontottak még be az emberek a nyilvános ülésre, és kérdezték ordítva: normális vagy Lajos? (Béla, Juli, Kázmér, ...) Nem látsz a szemedtől? Miért jó az Neked, ha a Te gyereked is hasra esik a sötét utcában (kirabolják, megverik, megerőszakolják stb.), ha nem működik a város, ha ... És nem! Az emberek nem rontanak, de az öklüket sem rázzák odakinn, nem skandálják: "Mondjanak le!". Tűrnek. Mint az egész országban. Pedig ez nem a nyugdíjkassza működése, nem a tervezett médiatörvény aknái, nem egy kisilabizálhatatlan villanyszámla, nem egy kamasz viselkedése, nem ... Meddig tűrnek? Nem tudom. De azt képzelem addig, amíg egyszer gyerekük haza nem jön az iskolából és nem tesz fel egyszerű kérdéseket. Olyanokat, amiket lehet, hogy a társai kérdeztek tőle, mint akinek az apja (anyja) is részese ennek a tömény értelmetlenségnek. Ők pedig nem tudnak válaszolni. Talán ekkor szakad el lojalitásuk utolsó cérnaszála, mert titokban, maguknak is alig bevallva érzik, hogy nincs az az eszme, amelynek nevében így lehetne viselkedni. Nos, talán akkor összefognak, nem törődve ki-fia borja, csak legyen már normális élet ebben a városban. Ennek pedig híre megy. Jé, így is lehet? A példa ragadós lesz, mi pedig polgárok.


2010. december 10., péntek

Gyurcsány-est az Európa hajón

2010. december 09.


A tegnap esti Charta-rendezvényről kívánok beszámolni, nem kis részben a kapcsolódó  saját gondolataimat is megosztva veletek.
Ahogy kijöttünk a hajóról, a Mátrai Kati nekem szegezte a kérdést, hogy na, hogy tetszett. Igazán nem tudtam neki válaszolni, mert még nagyon friss volt az élmény – mert ÉLMÉNY volt  -, csak az első benyomásomat tudtam rögzíteni, hogy Gyurcsány nagyon kinyílt ezen az estén. Én – bár kedvelem őt - nem vagyok egy Gyurcsány-fan, nem járok rendszeresen a rendezvényeire, így nem sok összehasonlítási alapom van, de én még ennyire nyitottnak nem láttam-hallottam. Hogy ilyen felszabadultan őszinte tudott lenni, ebben valószínűleg nagy szerepe volt a kitűnően kérdező és reagáló Mihancsik Zsófiának. Jellemző lehet talán az a momentum, hogy – ahogy én érzékeltem – mind Gyurcsány, mind Mihancsik, és nem utolsó sorban a hallgatóság a kb. 2 és fél órásra sikeredett szeansz végére teljesen kimerült szellemileg, és lelkileg is felzaklatott volt. Azért ez nem semmi – pestiesen szólva.
Nagyon szeretném még egyszer végighallgatni valamilyen felvételről az elhangzottakat, mert most csak felidézni tudom, nem is biztos, hogy kellő pontossággal – ezért is szubjektív a beszámolóm. De ami nekem nagyon lejött, hogy Gyurcsány még nincs túl a vereségen. Most ő vágyik a revans eljövetelére – minél előbb. („Engem nagyon megvertek, a baloldalt nagyon megverték…”)
Ez abban is megmutatkozott, hogy bár egyáltalán nem ellenséges közegben kellett beszélnie, sőt…, mégis, a kétségtelenül sokszor számonkérő kérdésekre a „Hát még mindig nem értitek, még mindig nem értetek meg…” stílusban válaszolt, nem titkolva közben a belső vívódásait, amit öniróniába csomagolt – derültséget, és maga iránt  szimpátiát keltve.
Megtudtuk, hogy lemondása után az addig jelentős mértékig nélkülözött családi életbe vetette bele magát – szinte habzsolva azt (papataxi, angol korrepetálás stb.). Lássuk be, erre is szüksége van minden embernek, főleg egy ilyen embert-próbáló időszak után, de ez egy vérbeli, profi politikus esetében mégiscsak pótcselekvés.
Gyurcsány keresi a választ a bukásra – ezért társadalompszichológiai irodalmat olvas nagy mennyiségben – felesége szerint doktorálhatna belőle. Bizonyára hasznos tanulmányok - a jövőre nézve. Elmondta, hogy Tony Blair mondta neki egy jeruzsálemi beszélgetés alkalmával, hogy ne hátra nézve nyafogjon, hanem előre nézve harcoljon.
Gyurcsány keresi a helyét. Nem akar új pártot alapítani, helyesebben MÉG nem akar. Előbb – azt mondja – az a tisztességes, ha az MSZP-n belül vívja meg a harcát, és aztán, ha vereséget szenved, ha egyértelművé válik, hogy el kell váljanak útjaik, akkor lehet gondolkodni egy új szerveződésen. Ahogy szavaiból kivettem, nem áll jól ebben a küzdelemben a párton belül.
Ez szépen hangzik, de valójában itt arról van szó, a harc arról szól, hogy ki bír irányító szereppel a párt infrastruktúrája fölött – pénz, pénz, pénz. Egy új párt megalapításához nagyon sok pénz kell – székház, fizetett alkalmazottak, rendezvények, kiadványok stb. költségeit kell fedezni. Ez elvezethet odáig, hogy ha Gyurcsány nem akarja (nem tudja) a saját zsebéből a pártalapítást megfinanszírozni, akkor amerikai típusú kampánykörutakra, fizetett előadások tartására, egyéb bevételszerző tevékenységre fog kényszerülni. Ez nem feltétlen baj, mert 1. ebben is úttörő (innovatív) lehet; 2. mások is erre fognak kényszerülni a nyomában, az általa felvetett kérdésekre, dilemmákra nyilvánosan választ kell adni, és az már egy egészen másfajta politikai küzdelem lesz, üzengetésekkel, TV vitákkal stb.
Ekkor válhat Gyurcsány maga is vérprofivá – mert most még nem az. Az, aki maga is elismeri, hogy bizonyos mértékig naiv, nem elég vagány és rámenős a politikai játszmákhoz, másrészt aki elismeri, de megmagyarázni nem tudja, hogy fordulhatott elő 2006-ban a választások előtt, hogy miniszterelnökként még csak megközelítően pontos ismerete sem volt a költségvetési hiány mértékéről, az úgy a politikai profizmusáról, mint az államfői-vezetői képességeiről saját maga nem állít ki jó bizonyítványt.
Jobboldali ország vagyunk-e? Gyurcsány valakinek a szellemes mondását idézte: a magyar nem tűri a rabságot, de a szolgaságot elviseli.
Az öszödi beszéd kiszivárogtatását sem lehetett megkerülni. Kérdésre elmondta, hogy ugyan két, egymástól független forrásból ugyan azt a nevet hallotta, és ezért 99 %-ig biztos benne. Azonban bizonyítékai nincsenek, ezért nem osztja meg senkivel az információját. A „Rákérdezhetek?” kérdésre kategorikus „Nem!!” volt a válasz.
Mihancsik nagyon szerette volna valamilyen optimista végszóval befejezni a beszélgetést, de nem volt szerencséje. Kérdésével azt próbálta sugallni, hogy ugye az Orbán érának „pillanatokon belül” vége kell legyen, és megint a mi kis jól megszokott baloldali kormányzásunk alatt élhetünk. De Gyurcsány kiábrándította őt is, meg a hallgatóság jelentős részét. „Fletó” szerint az Orbán kormányzat nyolc, de inkább tizenkét évre berendezkedhet, addigra fog elporladni a kormányzóképessége. Csak azzal tudta bíztatni végszavával a hallgatóságát, hogy a Demokratikus Koalíció vesz egy új számítógépes programot, aminek segítségével jelentősen javulni fog a kapcsolattartás a tagsággal, és ettől is a szervezettség, a fellépés, a megjelenés hatékonyságának javulását várják.  
A beszélgetés nagyon elhúzódott, mindenki nagyon elfáradt, így a rövid klubvezetői bemutatásokon kívül a hozzászólásokra már nem jutott idő.
Biztos, hogy sok minden kihagytam, mások mást hallottak ki Gyurcsány szavaiból. Majd ők is elmondják.
A szöveghez némi illusztrációt itt nézhettek meg.

2010. december 6., hétfő

Péter László reagálása Gombkötő Róbert bejegyzésére

Kedves Róbert!

Nagyon sajnálom, hogy ez a véleményed. Szerintem Kati megnyilatkozása
őszinte volt, nem ezt érdemelte volna. Nem hiszem, hogy itt arról
lenne szó, hogy valaki a köpönyegforgatók táborát képviseli. Az
összefogás szükségességének idejét éljük. Azt hiszem, mindannyian
ezért vagyunk pont ezen a levelezőlistán. Lehetnek a nézeteinkben
különbségek, de felesleges olyan személyes megjegyzésekkel sértegetni
egymást, hogy ki tartozik a köpönyegforgatók táborába. Vajon azt
kellene most mondani, hogy Te a diszkriminálók táborába tartozol?

Az MSZP hibái kétségtelenek, de ezek a hibák nem a párt felépítésének
a rendszeréből magából származnak. És nincs ez így más demokratikus
pártokkal sem - szemben azzal a rendszerrel, amit éppen az országra
akar kényszeríteni a kormány és a mögötte álló pártszövetség. Ez nagy
különbség. Az MSZP változtatható demokratikus irányba, a Fidesz nem. A
demokratikus szemléletét pedig az ember magával viszi. E vonatkozásban
sok sikert kívánok Katinak. Remélem, lépése nem lesz hiábavaló.

Más mozgalmat alapítani szép lenne, de ki csinálja meg? Mi
megcsináltuk? Képesek lennénk rá? Lenne miből finanszírozni? Ha
ennyire nincs egység még a levelezőlista tagjai között, akkor volna
értelme? MIlyen egységet és hitelességet tudnánk mutatni kifelé?
Sajnos vagy szerencsére, de egyelőre jobb felvállalni bizonyos meglévő
kereteket. És ennek jegyében próbáljunk együttműködni az MSZP híveivel
is a jogállam védelmében. Sőt, tovább megyek: becsüljük meg azokat,
akik nemcsak civilként lépnek fel a demokrácia igényével, de hajlandók
az erre kijelölt versenypályán (u.i. valamely pártban) képviselni azt,
hogy a hatalomgyakorlás felelőssége és igénye nem a korrupció maga és
nem az önkény megtestesülése, hanem - akár szolgálat is lehet.

Tisztelettel,

Péter László

tájékoztatásul

Kedves Kati!


Sajnálom, hogy Te is a köpönyegforgatók táborát képviseled. Én bízok egy felvállalható szervezet létrejöttében és hajlandó vagyok együttműködni minden demokratikus erővel a jogállam védelmében, de nem lépek be egy megbízhatatlan pártba, akik miatt tartunk itt ahol,(felrúgták a kualiciós megállapodásokat rendszeresen)


Gombkötő Robi
Kerepes


Molnár Kati  <chartapest@googlegroups.com>, ezt írta:


Kedves Klubvezető!


Most - kivételesen - a saját álláspontomat küldöm olvasnivalóként:


http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=41571:a-politikai-alternativa-lehetsege-mszp&catid=65:az-olvasok-irasai&Itemid=101

Szia
Kati



--

2010. december 3., péntek

http://www.blogger.com/post

Hahó! MEGMOZDULT AZ IFJÚSÁG:

http://index.hu/video/2010/12/03/nem_ciki_politikailag_aktivnak_lenni/

2010. december 2., csütörtök

Nyugdíjreform más felfogásban

5 tipp, mit tegyünk a kötelező magánnyugdíj-pénztárban lévő megtakarításunkkal?

1. Nyomtassuk ki az utolsó egyenleget, keretezzük be, és emlékezzünk rá!
2. Vegyük fel a lengyel állampolgárságot, kérjük át a számlánkat, ott még pár évig királyok lehetünk.
3. Küldjük el a kivonatot Selmeczi Gabriellának és kérdezzünk rá, hogy ennyiért megéri-e?
4. Hagyjuk bent egy évig és a pénztár magától is lenullázza, ami az addigiból megmaradt.
5. Szenvedjünk maradandó egészségkárosodást, és kérjük a rokkantosításunkat.

10 dolog amit a kormány tenni fog a magánnyugdíj pénzekkel.

1. Megveszi az összes Tesco-t meg Auchan-t, most úgyis olcsón lesznek eladók.
2. Kósa Lajos számára megfinanszíroz egy OKJ-s gazdaságpolitikusi tanfolyamot.
3. Ha Kósa mégse megy el, akkor vesz svájci frankot.
4. Olcsóbb magánnyugdíjasokat vásárol Kínából.
5. Létrehozza a világ első állami magánnyugdíjpénztárát, amit Bakondi György felügyel, majd letartóztatnak valakit.
6. Módosítják az Alkotmányt, így minden 4 életben töltött év csak 2 évnek fog számítani a jövőben.
7. Matolcsi György felteszi a 24-esre Monte Carloban.
8. Félreteszi egy Gyurcsány-letartóztatási bankettre.
9. Megveszi a Chelsea-t a Videotonnak.
10. Keres egy olyan excel rovatot a költségvetésben, ahova befér ez az összeg, és beírja.

10 Alternatív javaslat a nyugdíjrendszer reformjára.

1. Nyugdíjasok bárhol játszhatnak Texas hold'em Pókert.
2. A születéskor várható élettartam drasztikus csökkentése.
3. Felosztó-kirovó rendszer helyett sorsolásos - aki nyer, az nyugdíjas lesz, aki nem, az dolgozik tovább.
4. Egyéni nyugdíjszámla - mindenki annyit fizet be, amennyit akar, a kormány meg kap hozzá egy PIN kódot.
5. Testvérnyugdíjas program - minden dolgozónak kisorsolnak egy testvérnyugdíjast, akit el kell tartania, ezzel párhuzamosan a nyugdíjjárulék megszűnik. Akinek nem jut testvérdolgozó, az így járt.
6. GDP rulett - a kormány minden évben egy szektortól vagy egy nagyobb cégtől elvesz annyit, amennyi a nyugdíjra kell. Ehhez szerencsekereket használ Alkotmánybírók jelenlétében.
7. Nyugdíjszerző háborúk indítása szomszédos országokba, akikre nem annyira figyel a nemzetközi közvélemény.
8. 13. havi munka bevezetése - ennek bevételét a Nyugdíjasmentő Alapnak ajánlják fel.
9. Nyugdíjasok havi egy ingyen beszédet kapnak DVD-n, nyugdíjat pedig majd később.
10. A nyugdíjasok megkapják a BKV-t, mint kisrészvényesek.

Az 5 legrosszabb mondat, amit a nyugdíjas postástól hallhatunk 20 év múlva

1. Marika néni 12 hónap múlva jövök.
2. Tessék megnyugodni, ez a pénz jó helyen van az államnál.
3. Az öngondoskodás jegyében ide tetszene tudni adni a nyugdíja 90százalékát, hogy utána kihozhassam?
4. Ne tessék aggódni, a Gitta néni a 3/d-ből sokkal rosszabbul járt, tőle minden hó végén elviszek 980 forintot a diákhitelére.
5. 82 évesen már nem szedem olyan gyorsan a lépcsőket, de már csak 6 évem van hátra a nyugdíjig.







Próbálok egy kis vidámságot hozni ebbe a szomorú életbe!
(Kedves Csapos! Ha nem látod szívesen az ilyen bejegyzéseket légyszíves szóljál!)

A MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAK ÁLLAMOSÍTÁSA - OLVASNIVALÓ

Azoknak, akiket a mélyebb közgazdasági elemzések is érdekelnek és nem csak a politikai lózungok motiválnak:

Fwd: A MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAK ÁLLAMOSÍTÁSA - OLVASNIVALÓ

Feneketlen lyuk nyelte el a magyar utat bejáró argentin nyugdíjakat

Argentínában a magyar kormány terveihez hasonló módon alakították át pár éve a nyugdíjrendszert. Az [origo] által megkérdezett helyiek szerint az argentinok nem voltak elégedettek a magánpénztári rendszerrel, de azóta nagyot csalódtak az államiban is. Ráadásul a magánrendszerből a kincstárba visszaszívott pénzük nagy részéből a költségvetési lyukakat tömködték be.

Az argentin magánnyugdíjpénztárak visszaállamosítását a legnevetségesebb populista szólamokkal vezették be, de a szándék végig világos volt, finanszírozási gondok miatt nyúltak hozzá a rendszerhez" - írta e-mailben feltett kérdéseinkre a már megszűnt Dél-amerikai Magyar Hírlap egykori szerkesztője, Kiss Péter.
A két évvel ezelőtti argentínai események azért érdekesek magyar szempontból, mert több szempontból hasonlítanak az Orbán-kormány nyugdíjtervéhez, ahogy arra a Financial Times nevű londoni lap is felhívta a figyelmet. A magyar nyugdíjrendszer változásáról eddig nyilvánosságra került részletek alapján nem jelentős különbség, hogy a magyar kormány nem hirdette meg a pénztárak államosítását (Matolcsy György gazdasági miniszter a Népszabadság hétfői számában azt nyilatkozta, azért nem, mert az ellentétes lenne "egy konzervatív polgári kormány közgazdasági gondolkozásával"). Matolcsy azt mondta ugyanis, hogy aki nem lép vissza a tisztán állami rendszerbe, nem lesz jogosult az állami nyugdíjra, ami várhatóan minimalizálja a maradók számát.

A járulékok elterelésével kezdődött

Argentínában a konzervatív Carlos Menem elnöksége alatt, 1994-ben hozták létre a magán-nyugdíjpénztári rendszert. Noha nem tették kötelezővé a belépést, az évek során a járulékfizetők több mint 80 százaléka belépett valamelyik pénztárba. A járulékaik azonban nagyon hiányoztak az állami kasszából, az Economist című tekintélyes brit gazdasági hetilap cikke szerint ez is hozzájárult ahhoz, hogy 2001-re az ország csődközeli állapotba került. Ekkor az állam a 30 milliárd dollárnak megfelelő magán-nyugdíjpénztári megtakarításból mintegy 3,2 milliárdot - hasonlóan a magyarországi magánnyugdíj-kiegészítés 14 hónapos megvonásához - visszairányított a költségvetésbe, de az államcsődöt így sem lehetett elkerülni.
Később olyan szabályokat vezettek be, amelyek előírták, hogy a pénztáraknak meghatározott arányban állampapírba kell fektetniük a vagyont, mire hamarosan romlani kezdtek a hozamok. Egyúttal felerősödtek a magas kezelési költségeket bíráló hangok, így 2006-ban az akkori kormány lehetővé tette a visszalépést a tisztán állami rendszerbe. A vártnál kevesebben, de így is több mint egymillióan éltek a lehetőséggel.
Az Argentínában lejátszódott történet nagyon emlékeztet arra, ami Magyarországon történt az elmúlt években. Amíg a stratégiájukat korlátok közé szorító szabályok voltak érvényben (azaz a pénztárak nem dönthették el teljesen szabadon, hogy milyen eszközökbe fektetik a nyugdíjpénzeket), ezekre hivatkoztak a magyar pénztárak, ha a hozamok szóba kerültek, és Magyarországon is többször lehetővé tették az állami rendszerbe való visszalépést - legutóbb, 2009-ben, a Bajnai-kormány.

Párhuzamos pálya

Kiss Péter az [origo]-nak felidézte, hogy a gyakran a törvényben előírtnál kevésbé emelkedő állami nyugdíjhoz képest az 1994-ben bevezetett magán-nyugdíjpénztári pillértől kiszámíthatóbb eredményeket vártak az ügyfelek. A pénztárak túlélték a 2002-es államcsődöt is, és bár később a hozamok csökkentek, a kifizetésekkel nem volt gond.
"Úgy tűnik, Magyarország és Argentína - bár igen távol fekszenek egymástól, és semmiféle történelmi összefüggés nincs köztük - általában párhuzamos pályákon mozognak. Rengeteg mozzanat, esemény, fordulat történik a két országban nagyjából ugyanakkor" - írta Kiss.

Nyugdíjvédők

A pénzügyi válság 2008 őszén is megroppantotta Argentína pénzügyi helyzetét. Cristina Fernández de Kirchner államfő októberben közölte, a teljes magánpénztári rendszert államosítják, hogy "megvédjék a nyugdíjakat" a válság hatásaitól. A bejelentés után a Buenos-Aires-i tőzsdeindex két nap alatt összesen 24 százalékkal zuhant, jelentősen csökkentve a pénztártagok vagyonát. A New York Times akkori beszámolója szerint a magántulajdonért, illetve általában a jogbiztonságért aggódtak a befektetők.
Az államfő az alacsony hozamokra hivatkozott és a fejlett államok bankállamosításait hozta példaként, míg az ellenzék azt hangoztatta, hogy a hatalom nyíltan fosztogatja az állampolgárok megtakarításait. A La Nación című konzervatív napilap egyik véleménycikkében "legalizált rablást" emlegetett. A Wall Street Journal nemrég azt írta, az államosításból befolyó pénz valószínűleg a folyó kiadásokra ment el.

"Birka nép"

"Nem volt nagy tiltakozás, az argentin eléggé 'birka' nép" - írta az [origo]-nak egy hároméves kora óta kint élő magyar nő a két évvel ezelőtti döntés fogadtatásáról. Hozzátette ugyanakkor, ennek elsősorban az az oka, hogy a mindennapokat megnehezítő többi probléma miatt - rossz közbiztonság, áremelések, korrupció - az embereknek nem volt, és most sincs idejük törődni a nyugdíjrendszer átalakításával.

Kövér László: a Fidesz új demokratikus modellt épít

A Fidesz vezette kormánytöbbség új, demokratikus modellt épít - jelentette ki Kövér László az MTI-nek adott interjúban. Az új alkotmányról elmondta: az egy mondatot hagy meg a mostaniból, és megőrzi a mai parlamentáris demokrácia intézményrendszerét.

A házelnök elutasítja azt a felvetést, hogy a ma hatályban lévő az egyetlen lehetséges demokratikus modell, közjogi berendezkedés, annál demokratikusabb nincs, ahhoz képest csak féldemokrácia van.
Szerinte ha az új rendszer építésében alkotmányos akadályok vannak egy régi rendszer logikája szerint, például az Alkotmánybíróság (Ab) úgy dönthet, hogy megsemmisít különböző gazdaságpolitikai intézkedéseket egy krízishelyzetben, akkor ezeket az akadályokat el kell hárítani.
Általában, elviekben nem ért egyet azzal, hogy a parlamenti többség szinte havonta módosítja az alkotmányt aktuálpolitikai céljainak megfelelően. Ha konszolidált, nyugodt világban élnénk, ahol világos és egyértelmű szabályok vannak, azokat minden körülmények között be kellene tartani - mondta.
Ma azonban Magyarországon rendkívüli helyzet van, amit az eddigi rendszer, a világgazdaság válsága, az előző kormány politikáját, válságkezelő intézkedéseit kísérő erkölcsi-bizalmi válság okozott.
Úgy fogalmazott: ha nem asszisztált volna a világ, az IMF, az EU ahhoz a hazugsághoz, hogy az ez évi költségvetés alapján lehet 3,8 százalékos hiány, akkor nem kellett volna az Orbán-kormánynak a hazugság miatt létező lyukakat betömni rendkívüli pénzügyi intézkedésekkel, válságadókkal.

Kövér László "erkölcsi-jogi" felfogása szerint elfogadhatók az elmúlt hetek intézkedései, a 98 százalékos különadó bevezetése, az Ab jogkörének szűkítése, a magánnyugdíj-pénztári befizetések visszaterelése az állami rendszerbe, azzal együtt, hogy mindaz, ami történt, nem bevett működése a demokratikus hatalomgyakorlásnak.
"Olyan lépésekről döntöttünk, amelyeket a helyzet rendkívülisége diktált, és amelyekhez képest csak rosszabb döntéseket hozhattunk volna" - emelte ki.
Elismerte, volt vita a lépésekről a Fideszen belül, tisztában voltak azzal, hogy van politikai kockázata, ára annak, amit csinálnak, és azt meg kell fizetni; ezeket kötelességszerűen számba is vették.
Az Országgyűlés elnöke azonban leszögezte: nem hozhattak más döntést.
Indokként elmondta: ha nem vállalják az intézkedéseket, nem tudnának egy másik úton elindulni. A kampányban azt ígérték: a gazdaságpolitikában a megszorítások útja nem vállalható, új úton kell elindulni.
A lépéssorozat kommunikációját, kivitelezését érheti jogos kritika - vélekedett.

A magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban aláhúzta: már az alkotmányellenes volt, amikor az embereket állami erővel, törvénnyel kényszerítették, hogy a saját nyugdíjjárulékuk egy részét magánpénztárakba "csöngessék be".
Arra a felvetésre, hogy a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos döntések nem szerepeltek a választási ígéretek között, úgy reagált: ahogy az sem, hogy az új kormánynak fiktív 3,8 százalékos, jövőre pedig 3 százaléknál kisebb államháztartási hiányhoz, azaz az államháztartásban tátongó több száz milliárd forintos lyukhoz kell viszonyulni.
Akik most protestálnak, szóltak volna akkor, amikor ez a hazugságkonstrukció felállt, vagy különösen akkor, amikor az előző politikai garnitúra lelkiismeretlenül padlóra küldte ezt az országot - emelte ki.
A Költségvetési Tanáccsal összefüggésben közölte: nem hiszi, hogy azon áll vagy bukik a magyar költségvetés hitelessége, hogy van egy "gittegylet", amely évente majdnem egymilliárd forintot költ magára, miközben a számvevőszék is ellenőrzi a büdzsét, és léteznek független gazdasági elemző cégek.
A Fidesz új demokratikus modelljéről Kövér László elmondta: szimbolikusan lezárnak egy korszakot is az új alkotmánnyal, amely mindenféle értelemben új lesz, új preambulummal, új struktúrával, szöveggel. Egy mondatot tart meg a maiból, azt, ami a ma hatályos szövegben is megegyezik a még 1949-ben elfogadottal, azaz azt, hogy "Magyarország fővárosa Budapest" - fejtette ki, hozzátéve, az új alkotmány rövidebb, tömörebb lesz a mainál, s kevesebb részletszabályt tartalmaz majd.
Leszögezte: a rendszer azonban ugyanaz a parlamentáris demokrácia lesz, mint most, nem lesz elnöki, félelnöki rendszer.
Szerinte az alkotmányos berendezkedés alappilléreit tekintve nincs változtatási kényszer, de 20 év után van min változtatni; ide sorolta a választójogot, az önkormányzati rendszert, a hadsereget, a rendőrséget, a titkosszolgálatokat, a közigazgatást érintő kérdéseket.
Kiemelte: el kell gondolkozni azon, hogy az Ab hatásköre megfelel-e a demokrácia mai követelményeinek, vagy nagyobb szabadságot kell adni a végrehajtó hatalomnak, különösen a gazdasági tárgyú törvényhozásban, függetlenül a krízishelyzettől; az Ab-re szükség van, de nincs kőbe vésve, hogy csak olyan lehet, csak olyan hatáskörrel működhet, mint ma Magyarországon.
Hangsúlyozta: az alkotmánnyal kapcsolatban saját véleményét mondja, még nincs döntés az alapvető politikai kérdésekben.
Az egy- vagy kétkamarás parlament kérdéséről úgy vélekedett: vannak érvek a kétkamarás parlament mellett, ám annak létrehozásával nehezen megválaszolható kérdéseket nyitnának ki.
Példának mondta: az új parlament már elfogadta a 200 fős Országgyűlés létrehozásáról szóló törvényt.
A Szent Koronával kapcsolatban Kövér László aláhúzta: az új alkotmány preambulumának utalnia kell a történelmi hagyományokra, a magyar állam és kultúra keresztény gyökereire.
A határon túli magyarokról szólva kiemelte: az alkotmánynak nem szabad megtiltania, hogy a nem otthon élő állampolgárokat szavazati jog illesse meg.
Arra a kérdésre, hogy legyen-e népszavazás az új alaptörvényről, a házelnök közölte: azt nem tartja sem szokásosnak, sem szükségesnek.


Economist: Orbán és Matolcsy mini-diktátorokként viselkednek

 

A kormány a szabad választás biztosításának nevezi a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó tervét, de ez ultimátumszerű államosítás - írja az Economist. A lap szerint Magyarország tíz év múlva drágán megfizethet a talált pénzért, de ez már valószínűleg nem Orbán és Matolcsy problémája lesz. Egy Fidesz-közeli forrást idézve a cikk azt írja, már rég nem a gazdaságról szól a történet, hanem arról, hogy a kormány arcvesztés nélkül élje túl a magánnyugdíjpénztár-ügyet.

„Odaajándékozná megtakarításait az államnak, cserébe olyan közelebbről nem meghatározott jövőbeli előnyökért, amit egy jövőbeli kormány nyújtana? Nem? Nos, talán mégis lehet erre ösztönözni valamivel. Elvégre biztosak vagyunk benne, hogy nem találja vonzónak a szegénységben töltött öregkort. Bizonyára így gondolkodik Matolcsy György, aki kedden bejelentette a magyar magán-nyugdíjpénztári rendszer lerombolását, és megfenyegette a pénztártagokat, hogy ha nem lépnek vissza az állami nyugdíjrendszerbe minden jogukat elveszítik az állami nyugdíjra" - kommentálja az Economist szerdán megjelent cikke a kormány magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos terveit.
A cikk emlékeztet, akik a pénztáruknál maradnak, csak a magánnyugdíjukra lesznek jogosultak, ami a teljes értékű állami nyugdíjnak körülbelül a negyede lesz és soha nem látják viszont a bérük negyedét, amit ők, illetve munkáltatójuk továbbra is befizet majd az állami nyugdíjrendszerbe. Matolcsy a kormány tervét azzal indokolta, hogy akik nem lépnek vissza, nem részei többé a szolidaritáson alapuló állami nyugdíjrendszernek, kiírták magukat a közösségből.
Mindezt a kormány a választás szabadságának nevezte, azonban itt nincs választási lehetőség, ez ultimátumszerű államosítás - fogalmaz a vezető gazdasági lap szerzője és emlékeztet, az ötlet már a tavaszi országgyűlési választásokat követően felmerült. Orbán Viktor akkor azt remélte, hogy az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap beleegyezik abba, hogy az adócsökkentés miatt a vállaltnál nagyobb lesz a költségvetési hiány, azonban a hitelezők mindkét kezdeményezést elvetették. Végül Orbán populista konzervatív pártja adók sorát vetette ki többségükben külföldi vállalatokra és hátat fordított az EU-nak és az IMF-nek.

Drágán megfizetünk az államosításért

A cikk szerint azért is komoly probléma a pénztári megtakarítások állami kisajátítása, mert Magyarország megtakarítási rátája, amelyből a beruházásokat kellene finanszírozni, már így is túlságosan alacsony. Eközben a gazdaság jól tőkésített, versenyképes külföldi vállalatokból és versenyképtelen, reménytelenül tőkehiányos hazai vállalkozásokból áll. A cikk kiemeli: a bankok pedig a különadó miatt már eleve óvatosan hiteleztek és valószínűleg még óvatosabbak lesznek, miután azt látják, hogy az ország legnagyobb tőketartalékát államosítja a kormány.
Emellett kitér arra is, hogy Magyarország öregedő és csökkenő népességét tekintve a pénztári vagyon, ami most talált pénznek tűnik, tíz év múlva rendkívül drága forrásnak bizonyulhat, amikor az utolsó demográfiai robbanás során születettek is nyugdíjba vonulnak. Ez azonban már valószínűleg nem Orbán és Matolcsy problémája lesz - jegyzi meg a cikk szerzője.

Orbán nem tűri a kritikát

Orbán érve kapcsán, mely szerint egyetlen európai országban sincs olyan nyugdíjrendszer, amely arra kötelezné az embereket, hogy a tőzsdén kockáztassák a pénzüket, az Economist utal a holland és a svéd nyugdíjrendszerre, amelyben a magyarhoz hasonló tőkefedezeti rendszer működik. A kormányzat által hangoztatott kijelentés pedig, mely szerint a pénztártagok nagyobb biztonságban lesznek, ha megtakarításaikat az államnak adják, valószínűleg sokkal meggyőzőbb lenne, ha Magyarország az utóbbi 30 évben nem szorult volna három alkalommal is a Nemzetközi Valutaalap segítségére - olvasható a cikkben.
A korábbi közvélemény-kutatások alapján a pénztártagok mindössze 30 százaléka tervezte az állami rendszerbe való visszalépést. A kormány azonban nem szereti a kritikát. "Ez már nem a gazdaságról szól: hatalmas presztízsveszteséget jelentene a kormánynak, ha csak a tagok 30 százaléka lépne vissza" - mondta az Economistnak egy a közelmúltig Fidesz-közeli pénzügyi szakember, aki szerint a pénztárakkal kapcsolatos intézkedésekről Orbán és Matolcsy szűk köre döntött, és minél többet bírálja őket valaki, annál kevésbé kíváncsiak a véleményére.