Göröngyök az úton

Az ember nem hisz a szemének, fülének. Esztergomról beszélek (saját fotóval). Jó pár lakos (10? 100? 1000?) naponta tanúja annak, hiszen látja a kivetítőn, hogy az együttműködést hirdető párt, hogyan csinál (mit is?) a szájából, és ezzel hogyan akadályozza SAJÁT városa működését - beleértve a közvilágítást. Én pedig egyszerűen nem értem! Hogy hogy nem rontottak még be az emberek a nyilvános ülésre, és kérdezték ordítva: normális vagy Lajos? (Béla, Juli, Kázmér, ...) Nem látsz a szemedtől? Miért jó az Neked, ha a Te gyereked is hasra esik a sötét utcában (kirabolják, megverik, megerőszakolják stb.), ha nem működik a város, ha ... És nem! Az emberek nem rontanak, de az öklüket sem rázzák odakinn, nem skandálják: "Mondjanak le!". Tűrnek. Mint az egész országban. Pedig ez nem a nyugdíjkassza működése, nem a tervezett médiatörvény aknái, nem egy kisilabizálhatatlan villanyszámla, nem egy kamasz viselkedése, nem ... Meddig tűrnek? Nem tudom. De azt képzelem addig, amíg egyszer gyerekük haza nem jön az iskolából és nem tesz fel egyszerű kérdéseket. Olyanokat, amiket lehet, hogy a társai kérdeztek tőle, mint akinek az apja (anyja) is részese ennek a tömény értelmetlenségnek. Ők pedig nem tudnak válaszolni. Talán ekkor szakad el lojalitásuk utolsó cérnaszála, mert titokban, maguknak is alig bevallva érzik, hogy nincs az az eszme, amelynek nevében így lehetne viselkedni. Nos, talán akkor összefognak, nem törődve ki-fia borja, csak legyen már normális élet ebben a városban. Ennek pedig híre megy. Jé, így is lehet? A példa ragadós lesz, mi pedig polgárok.